Ancsa! Köszi a sztoridat! :) Aranyos vagy, hogy megemlítettél minket is. Istenem. De rég volt :D És annyira örültem annak, hogy ott voltál! :)
És igen! Zuhogott az eső! Valahogyan szinte minden koncertünk hidegfront előtt van :D.

Utazni nagyon jó! Én is imádok kibámulni az ablakon. Rengeteg energiát meríthet az ember a táj szépségéből! :) Utazás közben mindig szabadnak érzem magam, és mindig úgy érzem, hogy egy picit "enyém a világ".

És olyan furcsa, hogy milyen sokfélék vagyunk, mi, emberek. Olyan sokan vannak, akik egyáltalán nem szeretnek gyönyörködni a tájban, nem köti le őket.
Ez a másik, amin mostanában gondolkodom. Valahogy annyira más és más minden ember. Olyan érdekes emiatt mindenki, de mégis olyan nehéz mindenkivel! :) Egy embert kiismerni legalább 4-5 év, s közben mindketten változtok egy picit. Amikor pedig egész embertömegeket/ a közönségedet/ a potenciális közönségedet szeretnéd megismerni, akkor meg ott állsz, és azt veszed észre, hogy gyerekek... nem tudok mindenkinek személyre szabottan alkotni, de nem is kell, mert minden ember másnak értelmez egy adott dalszöveget, így mindenki egy kicsit magára vonatkoztatja.
Ebből viszont annyi félreértés születhet, hogy utána meg egy életen át magyarázhatod, hogy te ezt meg azt hogy értetted, miért írtad, és nem fogják felfogni a te gondolataidat :D

Most sajnos az eső miatt túl fáradt vagyok ahhoz, hogy értelmesebben fogalmazott szöveget írjak! :D

Kicsit elgondolkoztatott ez a kérdés, több emlékezetes történés is eszembe jutott, teljesen hétköznapi dolgok, mint például a spontán esőben táncolás és éneklés egy nyári estén a barátaimmal, ami megmutatta, hogy még a "rossz" (kinek mi, én pl. imádom az esőt :D) dolgokból is ki lehet hozni emlékezetes eseményeket. Vagy a szegedi SID & Dark Notes- koncert, ahol rájöttem, hogy mennyi élvezetes esemény vár ránk a világban valahol, csak el kell indulnunk megtalálni őket. Vicces, hogy akkor is esett az eső, szerintem soha nem fogom elfelejteni azt az estét - zene és eső, az élet talán legjobb dolgai... :)

De végülis arra jutottam, hogy azt a napot mesélem el, ami az ébredés pillanatától az elalvásig élvezetes volt: a bécsi kirándulás az iskolával. Decemberben mentünk, szóval egy kis  karácsonyi vásárlás volt a cél.  Egy nap alatt megjártuk az egészet, de úgy gondolom, ez így pont jó volt. Azt tudni kell rólam, hogy imádok utazni, csak sajnos nem sokszor van rá alkalmam, szóval nagyon örültem, hogy kaptam egy ilyen lehetőséget.  5 óra volt az út oda, 5 óra vissza, amit én persze nem bántam, hiszen imádok kibámulni a járművekből, közben zenét hallgatni, vagy gondolkodni.
Aki már járt nyugatabbra, az tudja, hogy mennyivel másabb ott minden. A tisztaság, az elfogadóbb emberek, a haladóbb gondolkodás, és úgy összességében a légkör. Bécs gyönyörű, nem tudtam betelni a sok-sok épülettel, nem győztem fotózni. Mivel már bőven karácsonyi lázban égett mindenki, és persze a karácsonyi díszek is fent voltak, a hangulat tökéletes volt.
Túl sokat nem akarok írni erről - így is picit hosszú lett -, inkább összegzem. Mint már írtam, valószínűleg a nap minden perce emlékezetes marad számomra: az utazás, az új helyek, ahol még sohasem jártam, az új emberek, a teljesen új benyomások, és persze maga a karácsonyi hangulat is. Na és persze: ott is esett az eső, de senkit sem érdekelt, csak sétáltunk és gyönyörködtünk mindenben, ami körölöttünk volt... Nekem pedig ez különösen tetszett.
Az ilyen pozitív kimenetelű kiruccanások mindig arra sarkallnak, hogy menjek el világot látni. Az utazással, az új emberek, új helyek megismerésével, új szituációk megélésével sok tapasztalatot is lehet szerezni.

Szóval ez volt az én legemlékezetesebb napom. Érdekes téma ez, remélem, hogy még írtok páran, engem is érdekelne. :)

Ildi, a te irományodhoz pedig annyit, hogy nagyon megható volt, különösen fontos, hogy néha észrevegyük, mennyi mindenünk van, és hálát adjunk érte az életnek, vagy ki kinek/minek akar. :) Ha pedig minden nap szánunk arra pár percet, hogy átgondoljuk, milyen szerencsések vagyunk bizonyos dolgokért (pl. minden kis pozitív dologért, ami aznap történt), az hosszútávon is boldogabbá tehet minket. Legalábbis velem így történt.